A képességeknek ez a gazdagsága és bőséges tőkéje bizonnyal nem azért adatott neki, hogy ebben a múlandó evilági életben elpocsékolja. Ehelyett az ember alapvető kötelessége az, hogy kötelességeit, amelyeknek számtalan célja van, végrehajtsa, hogy tehetetlenségét, szegénységét és hibáit az istenszolgálat formájában kifejezze, hogy a teremtmények dicsőítését figyelve tanúskodjék mellettük, és a Kegyelmes segítségét megtapasztalva hálát adjon érte, és rácsodálkozzék az uralkodói hatalomnak a teremtményekben megnyilvánuló csodáira, és elgondolkodjék rajtuk, és levonja belőlük a tanulságokat.

Ó, te ember, aki ezt a világot imádod, az evilági élet szerelmese vagy, és nem ismered „a legszebb forma" jelentését! A Régi Said álmában látta az evilági élet valóságát. Ez volt az, ami az Új Saiddá változtatta őt. Ezt is elmondhatom egy hasonlat formájában:

Láttam, hogy utazó vagyok, aki hosszú útra indult, vagy azt is mondhatnám, hosszú útra küldtek. Az, aki az uram volt, valamennyit odaadott nekem a hatvan aranyból, amelyet a részemre jelölt ki. Elindultam, és egy vendégházhoz értem, ahol mindenfajta szórakozásba be lehetett kapcsolódni. Egyetlen éjszaka alatt abban a vendégházban tíz aranyat költöttem el a szerencsejátékokra, szórakozásra, a hamis barátok hízelgését élvezve. Reggelre nem maradt pénzem. És üzleteket sem kötöttem, és nem is hoztam magammal árut arra a helyre, ahova tartottam. A pénzből nem maradt semmi, csak bűn és fájdalom, a szórakozásból pedig sebek és szomorúság. Ebben a szánalmas állapotomban megjelent előttem egy ember. Azt mondta nekem: „Elpocsékoltad minden tőkédet, és büntetést érdemelsz. Nincstelenül és üres kézzel érsz el célodhoz. De ha csak egy csöpp eszed is van, a bűnbánat ajtaja nyitva áll előtted. Ha megkapod azt a tizenöt aranyat, ami még megmaradt neked, a felét tedd el tartalékba, és vásárold meg azokat a dolgokat, amelyekre szükséged lesz ott, ahova mész".

Magamba néztem, de alsóbb énem ellenállt, és nem egyezett bele. Az ember erre azt mondta: „Akkor egyharmadát."

Alsóbb énem még mindig nem engedelmeskedett neki.

Akkor azt mondta: „Legyen hát csak egy negyede."

Alsóbb énem nem volt képes feladni szokásait, amelyek oly mélyen gyökereztek benne, így hát az ember mérgesen hátat fordított nekem és távozott.