2. fejezet

ÖT MEGJEGYZÉS AZ EMBER BOLDOGSÁGÁVAL ÉS NYOMORÚSÁGÁVAL KAPCSOLATBAN

(Mivel az ember a legszebb formára teremtetett és a legjobb képességeket kapta, a próbatételek helyére küldetett, ahol a legmagasabb rangra emelkedhet, és a legalacsonyabbra süllyedhet, a földtől az egekig, a legkisebb részecskétől a Napig. Az isteni erő csodájaként küldetett ebbe a világba, a teremtés eredményeként, és az isteni művészet kiemelkedő alkotásaként, aki előtt két út áll: a végtelen lealacsonyodás vagy a végtelen felemelkedés útja. Öt Megjegyzésben magyarázzuk meg ennek a felemelkedésnek és lealacsonyodásnak a titkait.)

Első Megjegyzés

Az embernek szüksége van a világ legtöbb élőlényére, és kapcsolatban is áll velük. Szükségletei kiterjednek a világ minden elemére, vágyai pedig a végtelenbe nyúlnak. Ahogy egy virágra vágyik, úgy vágyik a tavaszra is. Ahogy szereti a kerteket, úgy szereti az Örökkévaló Paradicsomot is. Ahogy régen látott barátját kívánja látni, úgy kívánja látni a Dicsőséges Allahot is. És ahogy ha meg akarja látogatni azokat a szeretteit, akik máshol laknak, akkor nekik ajtót kell nyitniuk előtte, úgy azért, hogy meglátogathassa barátainak kilencvenkilenc százalékát, akik már a köztes birodalomba távoztak, és megmeneküljön az örökké tartó elválástól, a Mindenható Allah ajtajánál kell menedéket keresnie és bebocsátásért könyörögnie. Mert Ő az, aki becsukja az ajtót az evilágon, és megnyitja az ajtót a túlvilágra, ami az elképzelhetetlen csodák helye, és aki megszünteti ezt a világot, és a túlvilágot hozza el helyette. Ezért az ember számára az imádat egyetlen igazi tárgya az, akinek a kezében van az uralom minden felett, akinél minden dolgok kincsestárának kulcsa van, aki mindent lát és mindenhol jelen van, aki túl van az időn és a téren, mentes mindenféle gyengeségtől és magasan felette áll minden hibának, a dicsőséges hatalom, az elképzelhetetlen szépség és a tökéletes bölcsesség Ura. Ó ember, ha egyedül Öt szolgálod, minden más teremtmény fölé emelkedhetsz. De ha nem állsz az Ő szolgálatába, tehetetlen teremtmények megvetett rabszolgája leszel. Ha saját alsóbb énedre és csekély erődre hagyatkozol, arrogáns büszkeséggel és fennhéjázással telten, és megfeledkezel a Mindenható Allahra való hagyatkozásról és a fohászkodásról, akkor még egy hangyánál vagy méhnél is alacsonyabbra süllyedsz, és gyengébb leszel még egy légynél is. Gonoszság és pusztítás szempontjából viszont nehezebb leszel a hegyeknél, és ártalmasabb a legpusztítóbb járványnál is. Igen, természetednek két oldala van. Az egyik az alkotó, a jó, a cselekvő, a jótetteket végző. A másik a pusztító, a gonosz, a romboló, a közönyös. Természeted első oldalát tekintve többnyire kevesebb vagy, mint egy méh vagy egy veréb és gyengébb, mint egy szúnyog. A másodikat tekintve viszont felülmúlod a hegyeket, a földet és az eget. Magadra vettél egy olyan terhet, amely előtt még ezek is tehetetlenségüket fejezték ki¹, és azt képzeled, hogy erőd és fontosságod nagyobb még ezeknél is.